A mai jelenetet Kazu első, Sólyomvárban töltött estéjéből ragadtam ki.
Kazu ezt már nem tűrte tovább. Olyan erővel csapott az asztalra, hogy az evőeszközök hangosan megcsördültek, aztán felpattant, és villámló tekintettel Elanorra meredt.
– Te arcátlan kis… – kezdte, majd nagy nehezen visszanyelte a sértő szavakat, és Éleon úr felé fordult. – Borsóval dobált engem az imádság alatt – mutatott vádlón a lányra.
– Ez nem igaz! – Elanor talpra szökkent, és a szülei felé fordult. – Nem én voltam, hanem Lukan.
Az említett ártatlan arccal húgára meredt.
– Én? – kérdezte hitetlenkedve. – Soha nem tennék ilyen illetlenséget nagyra becsült vendégünkkel.
– Te arcátlan kis… – kezdte, majd nagy nehezen visszanyelte a sértő szavakat, és Éleon úr felé fordult. – Borsóval dobált engem az imádság alatt – mutatott vádlón a lányra.
– Ez nem igaz! – Elanor talpra szökkent, és a szülei felé fordult. – Nem én voltam, hanem Lukan.
Az említett ártatlan arccal húgára meredt.
– Én? – kérdezte hitetlenkedve. – Soha nem tennék ilyen illetlenséget nagyra becsült vendégünkkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése